Z. Farkas Erzsébet: Böjti szelek
"Most nagy csöndre lenne szüksége a világnak!"

Várakozunk újra. Várjuk az Idő napsugarát, talán megtaláljuk benne a Titkot. A Fény azonban nagyon lassan melegíti szívünket. Fúj a szél. Egyre csak fúj. Borzolja megtépázott idegrendszerünket. Hosszúra nyúlt a télidő. A hóvirág azonban lassan-lassan kikukkantja bimbóját. Az ibolya kéksége beleolvad szépérzékünk mélységébe. Tudunk örülni, hogy itt vannak a tavasz hírnökei. De a szél egyre csak fúj, próbára tesz bennünket.
Böjti szelek! – mondta sokszor nagyanyám. Kifújja az emberek lelkéből a gőgöt, a bűnt. Mire eljön a húsvét, az emberi szeretet megtisztul. Jézus keresztútja a mi keresztutunk is. Életek. Mindenkinek másfajta szenvedést hoz. A feltámadás után a szél ereje lecsillapodik, megnyugszik, ugyanúgy, mint az emberi lelkek. Megváltottak bennünket. Ő-maga önmagamban. Elmélkedj kedves Olvasó, talán megtalálod Benne a Titkot, amely minden ember életét átszövi. Szeretet, szerelem, ábránd, képzelet megannyi formája. Különböző életszemléletek. Alkalmazkodás a környezethez. Kell találnunk minden nap valami újat, ami örömet okoz. Érzéseink valamennyi titkos és mély állapota vajon nincsenek-e egybekötve egy évszakkal, a levegő fuvallatával? Életlendületed, vágyaid mámora összekapcsolódik sok ezer földi dologgal. Érdekes az emberi elme... Böjti szelek! Zúgnak, rázzák ablakaim tábláit. Mintha mondani akarnának valamit. Hallgatom. Te meghallod? Ember! Maradj csöndben, hallgasd a szél erejét. Gondolj Jézusra, Aki felvette keresztjét, hogy szenvedjen érted. "Ne félj! Bűneidet megváltani indulok, de emberként én is rettegek. Fájni fog, amikor megostoroznak, amikor tövissel koronáznak, de Érted mégis elindulok cipelni a keresztfát. A szél zúgása figyelmeztessen erre, és amíg én szenvedek, gondolatban segíts nekem! Megváltalak. Bűneidtől megtisztulsz, csak hallgasd a böjti szelek zúgását..."
Egyetlen járható út, egyetlen vigasz minden élethelyzetben a remény. Legyen kanyargós, tüskés az ösvény, amelyen haladok, de a Híd Te vagy, akinek panaszaimat elsuttogom. Tudom, hogy egyszer, valahol partot érek. Ugye kedves Olvasó, valahogy Te is így gondolod? Akkor már többen leszünk, megfogjuk egymás kezét, így merítünk erőt együtt önmagunkból.

Az élet rövid, a művészet hosszú. (Vita brevis, ars longa.) /Hippokratesz/

---

Kedves Látogató!

Amennyiben módja van rá, kérem támogassa egyesületünk munkáját adója 1%-ának felajánlásával. Adószám: 18436817-1-05.

Köszönettel: A Vezetőség.